A fejezet kezdete előtt szeretném megemlíteni, hogy a csillagos rész után szinte az egész a Tankcsapda új albumából való... pontosabban sorok, szavak belőle, de ezt a fejezet képe is sugallja ...
IDŐJÁRÓ
9. fejezet: Valótlan világ
Miután a pusztítás a végéhez ért, csupán az emberiség fele maradt életben. Ezek jelentős része a hold közelébe telepített űrállomásokon élte túl, míg kisebb része új űrállomásokat fedezett fel - közel sem lassan -, és azokra menekült el. Elég lehetetlenül hangzik ez, de igaz. A civilek féltek, ahogyan a kormányok és a katonaságok is. Együttes erővel pedig sikerült néhány titkos katonai űrjáróról tudomást szerezni. A földi sugárzás megszűnése után, Wictry nagy bejelentést tett, persze arcát eltakarta. Ezt a beszédet minden életben maradt ember megértette, hála a 2060-ban megalkotott "fordítókommunity"-nek.
-Üdvözlöm önöket! Akik túléltétek, ezt a hatalmas csapást, most megnyugodhattok. Lehet, hogy barátaitok elhulltak, de most nem szabad a múlton rágódnunk, hogyha az emberiséget fenn akarjuk tartani! Megalkotom, a Brave New World projektet! Másnéven, a világ újraszervezését! A szebb világot! Bolygónk megmentését. Ez a forradalom, megakadályozhatatlan volt, és el kellett jönnie! Mostantól én leszek a F.Ö.L.D. bolygó vezetője, addig, amíg nem teljesül be a B.N.W Projekt! Akinek nem tetszik ugorjon ki az űrbe, mert nem tud senki sem megállítani!
Ekkor egy férfi lépett elő, kissé naív felfogással. Behúzott egyet Wictry-nek, majd az gonoszan nevetve ennyit mondott:
-Riptincly vagyok! Nem ölhettek meg! Ő itt mellettem, - mutatott rá Rickre - a társam, akinek olyan felszerelése van, mely megakadályozza bármelyikőjük mozgását. Sajnálatomra azonban nekem is fontos ez a planéta, mivel a nagykutyák, akik megtehették 2152-ben, egy távoli bolygóra utaztak, és minden tervet elégettettek ami megmutathatná, hogyan. Bár ezt önök is tudják.
*****
Hat hónap, hat hét, hat nap telt el a bejelentés óta. Most az úgynevezett "Valótlan világ" időszaka tart... Minden ingyen van, azért, hogy az újraépítések befejeződhessenek. Minden élő ember dolgozik. A gyárak zsúfolásig vannak arannyal. Az iont nem fegyvernek használják. Nem, ezt a pusztító elegyet újrateremtésre hasznosítják.
Senkit nem érdekel a másik halála. Tényleg valótlan a világ. A képernyőkön túl vár a hír. Akárhová nézel, holoképernyőket látsz, rajta a legújabb utasításokkal.: Minden D-12-es beosztású egyed, induljon a T-20-asokhoz segíteni!/ Vagy épp ez: plazma-vihar közeleg a D-10-esek felé. Mindenki menjen biztonságos helyre!
Végre eljött az idő... az idő, mikor az összes életben maradtat ugyanaz a "mindenkit átölelő energia" hálóz be. Egy cél, egy közös érdek... Egy biztos, minden megváltozott... de ne feledjük, hogy egy dolog nem változik az életben csak: "Az örökös változás"...
Mintha csak 1000 ördögi napja történt volna, mikor kiderült, hogy a halál az igazi demokrácia... nem kivételez, nem válogat. Kicsit több, mint fél éve pedig tízezer pokolnyi tűzben égett a Föld. Nem lehet véletlen. Biztosan van valami. Egy hatalom nélküli rend. Valami, ami egy biorobot formájában áll hadban. Valami, ami ellenünk, és velünk van. Bármi. Akármi. Egy érzékelhetetlen pulzus. Valami. Talán egyszer majd, mikor bíbor köd borul a világunkra rájövünk. Mikor 6 hónapja meghalt a bolygónk, mielőtt felébredhetett volna... Akkor Diel rájött, hogy ez a köd... ez a "bíbor köd" mindig köztünk van, csak nem vesszük észre. Félünk tőle... Félünk, mert tudjuk, hogy létezik. Öregek, gyerekek, éhezők, engedélyezett bűnözők, megválasztott tolvajok, akik azt mondják, hogy: "Jól vagyok"... Mindannyian érzékelik, hogy valami nincs rendben. Hisz a dohány mindig a másoké! Az ötletedet ellopják rosszakaróid... Tudom, hogy szarul szól, de azt is tudom jól, hogy így van ez.
Nem tudom mi lesz, mit hozhat a jövő, de ahogy régen, egy számomra nagy ember mondta: "Nem lennék jósnak jó én nem tudom mi vár de addig biztos nem lesz baj amíg szól a Rock and Roll gitár."
Az emberek, és biorobotok szépen haladnak az építkezésekkel. Nem tagadom meg, amit mondtam az előbb, ez tényleg valótlan egy világ lett most, de valami visszatért a levegőbe. Az indulatok kezdenek elszabadulni.
-Nem bántok én senkit, de hogyha elkezdem majd szórni a nyilakat, abban azért biztos lehetsz, hogy nem marad épen semmilyen kirakat!- üvöltözött az egyik munkás Rickkel.
-Hé! Most Wictryre kell hallgatnotok! Ő azt mondta ezt kell tenni, ezt fogjuk csinálni Zharony!
A fenyegetőző férfi felkapta a plazmakalapácsát, és nyakon suhintotta volna Ricket, de ekkor valami gyorsan száguldó penge összetörte darabokra a munkás fegyverét. Diel volt. Ő dobta el a lézerkését.
-Valami baj van Zharony?!
-Van te szemétláda! Eltörted a kalapácsom!
-Eltörtem?! Ja azt, amivel a barátomat akartad fejbe vágni? Igen, eltörtem! Tudod mit, gyere velem, és szerzek neked egyet, csak hagyd békén őt, és foglalkozz a munkáddal!
-Munkámmal? Azért szoktak adni fizetést! Tudod Wictry hazudik éjjel, hazudik nappal, riogat a pénzzel, riogat a pappal! És ha félelmed nem ereszt el, tudnod kell, hogy nem a Föld, nem a pénz lesz halott, ha továbbra is valótlan marad ez a világ... nem!... Mi fogunk bele rokkani!
-Tudod... igazad van. De álmomban angyalt láttam, szállt, és én szárnyak nélkül követtem őt, bármerre járt. Álmomban ember voltam, kérdeztem, válaszolt, és én ittam csak minden szavát. Remélem újra látom még azt a hívó égi fényt, ami tegnap éjjel rám talált. Azt mondta, hogy csak így tovább, és meglesz a cél... Az emberiség túléli a leghatalmasabb viharokat is, ha összetart. Még ha a az, akinek dolgozik is, a saját népét írtja döntéseivel... Akkor is túléljük majd, mert mi erősek vagyunk együtt. A legerősebb fegyver, pedig a mindent átölelő energia, amiről nem írnak a lapok, nincs a holotévében... de egyszer majd nem lesz, aki meg nem ismerné. Az emberek mindig a rossz oldalon álltak, de ez a világ annyira valótlan, hogy most épp fordítva lesz... bízz bennem! Bízz, és meglátod az igazat!
Ezekkel a szavakkal megfogta a munkást, és az bólintott, majd elnézést kért Ricktől. Diel ezt, amit mondott nem csak kitalálta... ő mindig is ezen gondolkodott. Hisz kiskorában mindig utolsó volt a sorban, senki nem figyelt rá, de a szíve mélyén tudta, jó lenne tartozni valahová, ahol úgy néznek rá, ahogy másokra is néznek. Ahol a tetteinek hisznek nem az üres szavaknak, meg a pénznek. Majd elérkezett a pillanat, mikor elege lett abból, hogy minden csak egy termék, úgy érezte eljött végre a perc, hogy megismerjék...
Ezt senki sem értheti meg, akinek nincs, és nem is volt soha hasonló érzése, mint neki.
-Remélem tudod, hogy bár van, Emberiség, hogy nem hallom a hangod, én is tudom, mennyi minden fáj. Remélem nem hiába húzzuk a vészharangot.. Mert aki ember, annak emberi élet jár! Minden embernek, emberi élet!- ordította el magát Diel.