Elérkezett a nap! Kész a 7. fejezet! Jó olvasást!
Az Igazság Őrei
7. fejezet: A Kulcs Őrei /3. rész
ELSŐ RÉSZ
-Guch holvan? Csak nem...?- kérdezte szomorúan Wedxr.
-Nem tudom Wedxr... talán ott maradt a barlangban.. De miért?!- értetlenkedett Jobblazs is-Keressük meg! Ha leugrott valahol itt van! Ha nem... akkor a barlangban van és... hátha él!
-Ne reménykedj Jobblazs! Még a kámzsások sem élték túl a robbanást.
-És te ezt honnan tudod Megdöglesztinator?!-förmedt rá haragosan Jobblazs.
-Én csak azt mondom, hogy nem hiszem, hogy akárki túlélhette!
Jobblazs megfogta a kardját, és rászegezte az indulatos mágusra. Megdöglesztinatornak nem tetszett a vezérének a mozdulata, így ő is rászegezte fegyverét.
-Hé hé hé!-szólt rájuk Wedxr-Semmivel nem lesz jobb, ha megölitek egymást!
-Ó de jobb lesz! "Elektrofoszikusz"!
Jobblazst eltalálta egy hatalmas elektromos nyaláb, amitől elkábult, és lezuhant a földre. Nando elővette a vérkardot, és beleszúrta Megdöglesztinatorba. Ő is a földre zuhant. Kukik, látva apja halálát, elővette nyílvesszőjét, és az íjába tolta. Ám Energyy megelőzte. Pálcájával kiütötte a nyílvesszőt Kukik íjából, így ő el sem tudta lőni.
-Emberek! Elfek! Nyugodjatok meg! Megdöglesztinatornak valószínűleg nem a saját akaratereje parancsolt! Bár a szeme nem világított, szerintem egy kámzsás tette. Jobblazst életre tudom kelteni, de Megdöglesztinatort nem hiszem. A kard átszúrta a szívét- állapította meg Wedxr, aki ezzel a néhány mondatával valószínűleg megelőzte a csapat kettéoszlását.
Wedxr odasétált Jobblazs testéhez, miközben a varázsigét mondogatta: "Elcornus magritisz; Elcornus magritisz; Elcornusz magritisz....". A hideg, merev test hirtelen megmozdult. Látszott az arcokon a megkönnyebbülés. De egyen nem. Kukikén.
Ő elsétált. Semmi kifejezéssel az arcán állt egy tölgyfa előtt, majd egy könnycsepp zuhant a sáros talajra. Még egy, és még egy... Jobblazs látta, hogy kukikkal valami nincs rendben. Aztán meglátta a mágus testét a földön. Ezek a gondolatok futottak át az agyán:
~ Nem kellett volna! Ha nem szegezem rá a kardom még élne. Mégis mit képzeltem?! Azt hittem egy kámzsás irányítja, de nem világított a szeme. Lehet, hogy komolyan gondolt mindent? Lehet, hogy azért halt meg, mert józan volt? Azért, mert rosszul ítélkeztem? Azért, mert nem gondolkodtam, csak cselekedtem?! Ez nem méltó egy vezérhez. Az ilyen viselkedés nem.
-Jobblazs! Sajnálom... én öltem meg. Bosszúból. Nem gondolkodtam.
-Nem. Te csak megakartál védeni. Én öltem meg azzal, hogy ráfogtam a kardomat.
Odafutott Kukikhoz. Megfogta a vállát, de az elf eldobta magától, és elfutott.
-Kukik!!!-kiabált utána a vezér.
Jobblazs utána rohant.
****
-A francba! Elment Jobblazs, és Kukik is! De nekünk meg kell keresnünk a kulcsot- mondta Wedxr pálcáját az égnek szegezve.
Mindenki vele ment. Otthagyták a mágus tetemét. Felmásztak a hegyre, egészen a volt barlang törmelékeihez. Meglátták a kámzsást, akit Kukik a hófehér sziklához rögzített. Nando elővette a kardját, és levágta a "szellem" fejét. A kámzsás szétfoszlott, és semmi jel nem utalt rá, hogy a nyílvesszőn valaha is lett volna valami, valaki.
On The Roadnak elfehéredtek a szemei. Elindult, be az egykori barlang törmelékei közé. Elővette nyílpuskáját, és egy robbanó nyílvesszőt, amit Balalajkától(Balikaajka beceneve) kapott. Ráfogta egy gömb szerű sziklamaradványra. Rálőtt, majd a szikla ketté hasadt, és eltűnt. Pontosabba lezuhant egy hatalmas lyukba. On The Roadnak ismét kibarnult a szeme, és meglepődött, hogy az előbb még a törmelékek előtt volt, most meg köztük. A többiek is meglepődtek, de ők amiatt, hogy Road miért lőtt rá arra a sziklára.
-Road?! Ez meg mi volt?!-kérdezte HUON.
-Nem tudom. Én nem emlékszem rá hogyan kerültem ide.
-Kifehéredtek a szemeid, és rálőttél egy sziklára-válaszolt Wedxr.
-Valamit el kell mondanom nektek fiúk. Látnok vagyok-mondta félénken Road.
Mindenki elcsodálkozott ezen a kijelentésen. Wedxr előre lépett, és bólintott. On The Road visszabólintott, és elővette kését, amit Kukiktól kapott.
-Remélem visszajön. Vissza kell adnom neki.
-Valaki! Segítség! Jobblazs! Ti vagytok?- hallatszott egy üvöltő hang a föld alól.
-Guch! Te vagy az?!- felelt a kérdésre kérdéssel Wedxr.
-Igen. Segíts! Szedj ki valahogy!
-Rendben."Lebegusz killertik megszitusz".
Guch kiemelkedett az árokból. Nem látta se Kukikot, se Megdöglesztinatort és nem látta.... Jobblazst sem.
-Mi.. történt itt?!
-Felrobbantottuk a barlangot-válaszolt HUON.
-De hol vannak a többiek?!
-Megdöglesztinator megakarta ölni a vezérünket, én pedig szíven szúrtam a mágust, és Kukik elfutott, Jobblazs a sarkában van-próbálta elmondani nyugott hangon Nando.
MÁSODIK RÉSZ
Kukik már messze futott apja holttestétől. Egy sötét, hideg sziklasor mellett futott végig, amikor Jobblazs elé ugrott az előbb említett nem túl magas sziklasor egyik legmagasabb sziklájáról. Kukik felemelte nyílvesszővel töltött íját, és Jobblazs felé tartotta.
-Mondd! Miért öltétek meg apámat? Ő csak segíteni akart.
-Miből gondolod? Egyébként biztos, hogy nem nekünk.
-Olyan dolgokról tud, amiről senki más. Még én sem.
Jobblazs elővette kardját, és eldobta. Egyenesen a sáros földbe fúródott. Kukik kivette a tegezéből egyik nyílvesszőjét, és beledöfte Jobblazs csizmájába. A vezér kivette a lábába szúrt nyílvesszőt, és megszólalt.
-Ez mire volt jó?!
-Így érezhetted egy pillanatra a kínt, amit ő is érzett, mielőtt megölte Nando, az útonálló.
-Már nem útonálló! Már Őr. Ugyanúgy, ahogyan te is.
Kukik hangosan felnevetett. Vagy a kíntól, amit érzett, vagy pedig Jobblazs gondolkodásától.
-Nem. Én nem vagyok Őr. Már nem. Azóta nem, mielőtt egy céhtársam ölte meg apámat.
-Kukik! Ha kilépsz semmi nem lesz jobb! Veled tudunk csak győzni T.J. felett!
-Te nem az országot akarod megmenti T.J. kezeitől. Hanem csak bosszút akarsz állni a néped haláláért.
Jobblazs kihúzta a sárba fúródott kardját, és felemelte. Egyenesen az égnek tartotta.
-Én bosszút akarok, te pedig békét! Mind a ketten ugyanazt az embert akarjuk megölni!-nézett kardjára Jobblazs.
Kukik kivette a fegyveréből a vesszőt, és a tegezébe tette. Jobblazs a kardját az övére csatolta.
-Sajnálom apádat. Biztosan egy kámzsás irányította-folytatta Jobblazs.
-Nem kámzsás volt. Aznap éjjel, amikor Balikaajka kunyhójában aludtunk, az apám elmondott nekem valamit. Valamit, amitől összeállt a kép a fejemben.
Jobblazsnak ekkor néhány kétellyel telt meg a gondolata. Kukik pedig félve nézett vezérére.
-Remélem megbízol bennem azok után amit most mondani fogok. Megdöglesztinator... elárult minket... téged. A "Shadows of Revenge", vagyis az S.O.R.-nek dolgozott végig. Én erről nem tudtam. Azt hittem megváltozott. Azt hittem már nem akar többé bosszút állni azért, amiért a céhed emberei megölték az egyik legjobb barátját. A Bosszú Árnyainak (S.O.R.) ő volt az egyik alapítótagja. Mármint az apám. Később kilépett a gyilkolászásból. Legalábbis azt hittem. Tévedtem. Sajnálom- mondta Kukik elharapva az utolsó szót.
Jobblazs próbálta összerakni a képet, de nem sikerült.
-Mit tett?! Mond meg! Mit mondott neked a feladatáról?!-kiabált Kukikra.
-Meg..megakart ölni...De nem csak téged. Az egész céhedet. Elakarta taposni, mint a csótányt. És elmondta nekem, hogy Sanyi... Sanyi is... S.O.R.-es volt. Elcsalt téged a céh klubhelyiségből. És most, most valószínűleg már nincs ott semmi. Szerintem a S.O.R. emberei porig égették a szigetet. Nagyon sajnálom.
Kukik tudta, hogy azzal, hogy ezt elmondta, elárult mindenkit. Apját is. Jobblazst is. Ha hamarabb mondta volna, valószínű, hogy még visszaértek volna, a S.O.R. emberei előtt. De már késő. Ha nem értek még oda, akkor hamarosan ott lesznek. Szörnyű választásai maradtak Kukiknak, amikor ezt megtudta. Vagy apját, vagy vezérét hagyja cserben. Melyiket választhatta volna?! Apját csak nem hagyhatta. És a vezérét.... sem. Hát elmondta... miután apja meghalt.
-Kukik! Ha hamarabb elmondod... nem lett volna semmi baj! De így... nem hagytál más választást. Fleoval, Balalajka griffjével visszarepülsz a szigetre, és megnézed mi történt. Ha életben vannak az embereim, felkészíted őket a harcra-parancsolta Jobblazs.
Ekkor odarepült Fleo feléjük. Tüzet köpött rájuk. Kukik ellökte Jobblazst a tűzgolyó alól, és ő is elugrott.
-Fleo! Mit csinálsz?-förmedt rá Jobblazs.
Fleo lenézett. Világított a szeme... zölden.
-Jobblazs! Ez a kámzsás fickó!
-Tudom-mondta teljesen nyugodt hangon a vezér. Vagy azért, mert beletörődött, hogy ennyi volt, vagy pedig, mert megakarta nyugtatni Kukikot.
A griff leszállt a földre rajta az irányítójával, a kámzsással. A köpenyes felemelte két kezét, és a sáros talaj 4 oldalról körülzárta Jobblazsékat.
-Azt hittétek megölhettek, és megtalálhatjátok a kulcsot. Nos, tévedtetek. Előfordul. Gyakran tanultok belőle, és nem tesztek többé ennyire meggondolatlan lépéseket, de olykor nem adatik meg az esély a túlélésre. Ez a szituáció is az utóbbit képviseli. Semmi esélyetek nincs. A griffet felétek fogom irányítani, és ti megfogtok égni-nevetett gonoszan a köpenyes alak.
Jobblazs, és Kukik valószínűleg az utolsó perceket élvezhették... jobban mondva az utolsó perceikben érezhették a félelmet... a haláltól... a bukástól... barátaik cserbenhagyásától...
De semmi. A nevetés is elült. Semmi hang. Semmi kép. Fleo már felettük volt, de amikor lenézett, nem világított a szeme. Berepült értük, felvette, és kivitte őket a sárfalas "helységből".
------------------------------------------------------Folytatás várhatóan április 1-jén-------------------------------------------------------