IDŐJÁRÓ
12. fejezet: Kisülés
Fekete neonfalak közé zárva állt Rick. Az elektromos rácsok körülötte hatalmas inpulzust sugároztak mindenfelé. Nem tudott volna semmiképp sem szabadulni a gyilkolni kész testőrökkel szemben, amennyiben kilépett volna a szintre. A lift egyszer csak megállt. Ajtaja kinyílt, s egy őr lépett be.
-Hová megy Mr. Richard?
-B12-es szintre vagyok hivatva. A kutatórészlegre.
A fegyveres férfi bólintott, majd az elektromos rácsot kiiktatta.
-Elnézést kérek Mr. Richard! Egy felkelőt várunk, azért kell az áram. Ha esetleg valami gyanúsat észlelne, feltétlenül szóljon az egyik testőrnek!
-Igen!
Az őr a következő szinten kiszállt, s a lift tovább haladt az alacsonyabban fekvő földalatti szintek felé. Az utazás végül a B12-es kutatórészlegen ért véget.
Az egyik tudósnő Rick elé ugrott, s a kezét nyújtotta.
-Üdvözlöm Mr.Richard! Dr. Chey vagyok. Örülök, hogy találkozunk!
*****
-Az időgép, amit idehozott teljesen hiteles. Mondja, honnan jött? A múltból? A jövőből?- hallatszott a telefonba épített mikrofonból.
-Ne válaszolj Rick! Kérd el tőle a gépet, és tűnj el onnan! Egyébként sem értem mi a francnak nem kapcsoltad be az álcázást!
Sarah dühös volt. Úgy érezte, Rick rosszul döntött, és direkt veszélybe akarja sodorni a küldetést. Szerinte Rick már nem bír elszakadni Wictrytől, mert megszokta az ördögi dolgokat. Függője lett a pusztításnak... legalábbis Sarah így gondolta.
-Ne ragaszkodjon az igazsághoz, kérem! El kell vinnem Wictrynek a gépet, kérem, adja ide Dr. Chey!
-Múlt, vagy jövő Mr. Richard?
A szemüveg kameráján keresztül jól lehetett látni a fiatal tudósnő szelíd mosolyát Rick felé.
-Mondd, hogy nem utaztál még az időben!
-Még nem utaztam.
-Ne hazdudjon!-pimaszkodott a lány.
-Kérem Dr. Chey... Adja ide a gépet! Még nem utaztam!
-Hazudj jobban Rick!
-Még nem... tényleg nem. Félek tőle. Az időtől... a pusztulástól, amit előidézhetek vele. Ezt a dolgot inkább Wictryre hagyom. Kérem, adja ide!
A kamerán keresztül jól kivehető volt Sarah számára, hogy a lány csalódott a válaszban. Megadta a kódot, majd távozott. A kép közeledett a lekódolt holoszéf felé, ami azt jelentette, hogy Rick közeledik a cél felé. Mikor odaért, beütötte a kódot, s kivette a gépet. Ekkor az ajtóban már ott voltak Wictry emberei, és tüzelni kezdtek. A Ricken lévő karperec gyorsan reagált a helyzetre, és eltérítette a méregzöld sugarakat.
-Sarah! Segítenél?
Sarah, a retinája mozgásával irányította a plazmavetőket, s az őrök ennek köszönhetően hamar kimúltak.
Rickre már vártak a lift előtt. Ismét fegyveres őrök kezdték őt lőni, de volt annyi lélekjelenléte, hogy beugorjon a géppel az egyik fal mögé.
-Sarah! Szerinted túlélem?
-Muszáj lesz Rick.
Az őrök közeledtek. Rick hirtelen bepillantott a helyiségbe, ahol az előbb volt, s tekintete megtalált egy különös, fegyverre emlékeztető tárgyat. Csöve legömbölyített volt, csupán egy vékony rés volt rajta. Maga a tárgy ezüstösen csillogott, ami valószínűleg napfénnyel érintkezve a támadóját megvakítja. Gyorsan odafutott érte, közben ellenségeire szegezve a szemüveget, hogy a távolban lévő tüzelője tudja végezni a dolgát. Felkapta a különleges fegyvert. Megkereste a ravaszt. Amikor megtalálta, már épp nem sokkal voltak előtte ellenségei. Elsütötte a fegyvert... Hihetetlenül látványos volt az a valami, ami eltalálta a célpontokat. A legömbölyített csövön lévő résből valami hatalmas mennyiségű energia áramlott ki háromszor akkora sugárban, mint maga a fegyver átmérője volt, pedig az sem büszkélkedhetett kisebb mérettel, mint egy felnőtt emberi kar. Ez az energia áthatolt az acélfalon is, valamint néhány száz méteres alagutat hozott létre, s ennek köszönhetően a szinten való tartózkodás életveszélyessé vállt, hisz a falon túl lévő földréteg behatolt, s mint a víz, kezdte teljesen elárasztani a helységet. Rick megdöbbent, de nem ő volt az egyetlen.
-Ez a fegyver. Ez egy valóságos energiakisütő öngyilkossági kísérlet. Ezt Dr. Chey készítette?!
-Igen... De... nem kellett volna. Nem kapott rá engedélyt tőlünk.
-Szerintem Wictry megadta neki.
Rick, mielőtt belehalt volna a földáradatra, beszállt a liftbe, és persze vitte magával a fegyvert is. Valóságos fegyverarzenált vetettek be ellene, mikor felért a földszintre. Atombomlasztó lövegektől kezdve, a plazmaporlasztón át, a gyémántot is szétvágó ionkardig mindent próbáltak ellene bevetni. Ő viszont még a liftben, hogy mozgását, s teherbírását könnyítse, a fegyvert összekapcsolta a szemüveggel, s az időgéphez rögzítette. (Így képes volt arra, hogy az akaratával tüzeljen.)
Sarah közben lehetetlen precizitással figyelte mind Diel, mind Rick tevékenységét. Néhány másodperc múlva Diel képernyőjére bámult értetlenül, s Ricket jóformán elhanyagolta... Sírni kezdett. Az érzelmei túltengteg a negatív zónába, s így Rick szemüvege hirtelen hatalmas plazmanyalábot küldött ki a lencsén keresztül. Közben ő éppen tüzelt az energiakisütő lőfegyverrel is. Így élhette túl mindazt a támadni készülő arzenált amivel megpróbáldák likvidálni. Ez azonban nagy tragédiával járt az akkori jövőre nézve... 4 és fél mérföldes síkban mindent megpörkölt ez a kisütött kombó. Ricknek zöld útja volt a célpont felé... Viszont a kisülés nem sokkal ezután megismétlődött, de sokkal nagyobb méretben. A felette lévő hidrokoptert akarta megsemmisíteni, mikor Sarah ismét olyat látott, amit nem szeretett volna a másik képernyőn. Az apja... meghalt. Az így következő kisülés kikerült az atmoszférába. Onnan ki az űrbe, s a Nap felé sodródott. Ez, ha eléri a csillagot, azt bizony megingathatja. S egy újabb törés az időben. Egy újabb pillangó lett eltaposva. Újabb áldozatok lesznek a jövőben emiatt. S az élet... hamarosan más lesz. A napkitörések elkerülhetetlenek. Az idő megváltozott... De ugyanakkor megmaradt. Nem tudtak változtatni semmit Dielék...Nem, csupán káoszt okoztak. Hatalmas káoszt.
A csillagok gyönyörűen látszottak az égbolton. Néhány felhő foszlánya is jelen volt az utazás kezdetekor. Az holoóra számlálója a 20-ast mutatta, s a gép egyik gombját megnyomva a két utazó, és a lány elindultak a jövőbe... a jelenbe.
*****
Két órával az utazás előtt:
-Mr. Zahrony! Kérem, mutatnom kell valamit- hallatszott a túlsó teremből egy férfi hangja.
-Már mindent megtettem amit kértek Clint ügynök! A lányom miatt. Nem volt más választásom. Sajnálom, hogy bajt okoztam önnek.
-Nem erről van szó. Susan a legmegbízhatóbb embereim egyike. Biztos vagyok benne, hogy soha nem kért volna ilyet magától. Egy új programon dolgozunk, így, hogy a Shadow projekt beteljesedni látszik. Ennek a neve nem más, mint a AVDD, az Alakváltoztató Dinamikus Droid. A program lényege, hogy minden emberi DNS-t fel tud venni az alany. A kísérletek még csak a harmadik fázisban vannak, de akadhat olyan, aki már rájött a dolog rejtélyére, és ellopta magának az ötletet. Egy ember neve meglehetősen valószínűnek tűnik az utóbbiban. Ő nem más, mint Dr. Chey, az egyik tudóskémünk, akit Wictryre küldtünk. Felvehette Susan Stealth DNS-ét, s valószínűnek tartom, hogy ő volt az, aki kényszerítette magát az én elaltatásomra. Szerencsére sejtettem már, hogy elárult minket, s időben megjött a kellő információ ahhoz, hogy bizonyos dolgokat el tudjak intézni. Megöltem, mielőtt magához jöttem. És hidje el, ő is megakart engem, azért altattatott el magával Mr. Zharony. Attól tartok, hogy információra volt tőlem szüksége, amit az agyfúrójával ellopott volna tőlem. Kénytelen voltam likvidálni, mielőtt megszerzi. Mielőtt lelőttem volna, a maga alakját vette fel, így nehéz volt eldöntenem, hogy maga-e, vagy sem. Kérem jöjjön ide, és megmutatom szerintem milyen információt akart tőlem elvenni. Zharony odament. Ránézett a zölden izzó, gyémántra emlékeztető tárgyra, majd elcsodálkozott.
-Clint ügynök! Ez lehetetlen... A Grently nem állítható elő! Képtelenség! Szükség van hozzá virágporra... Hogy szerzett maga...?
-Nem minden virág pusztult el. Magammal vittem az űrállomásra aznap egy tulipánt... Nem erre a célra. A barátnőmnek szántam. De jól tettem. A laboratóriumunkban kifejlesztettem egy virágoskertet a tulipánom porából. Hamarosan újra lehet virág a Földön! Bár erről csak maga, és én tudunk. Hála a Grently kristálynak, és az ionnak, a közelgő napkitörések- mint mondta -túlélhetők lesznek ezzel a két energiaforrással, még akkor is, ha csak kezdetleges energiát lehet velük létrehozni.
Két fegyveres férfi rontott be a terembe. Clint előkapta fegyverét, és lőni készült, ám a kopasz behatoló gyorsan reagált, s ügynökünk fejébe repített egy sugarat. Zahrony felkapta a kristályt, s kiugrott az ablakon, mielőtt a gyilkosok meghúzták volna a ravaszt.
-Mi a franc volt ez David?! Miért nem lőtt?!- zsörtölődött a kopasz.
-Ne aggódj John! tizenkét emeletnyire vagyunk a földtől, lehetetlen, hogy túlélte.