IDŐJÁRÓ
10. fejezet: Legenda voltam
Zharony, és Diel beszélgetésüket falytatandó, beültek egy neonkávézóba.
-Mi a neve uram?
-Diel Rosslin vagyok. Las Vegasból jöttem ide. Na és ön? Mr. Zharony?
-Mint tudja, munkás vagyok... a forradalom előtt nano-felügyelő voltam. Tudom, hogy hamarosan jönnek a napkitörések. Ne higgyen nekem, ha nem akar, de a kutatásaim szerint... kevesebb, mint 5 év van még.
-Hiszek magának.
-Kérem, vigyázzon a lányomra. Vigye el ebből az időből. Nem akarom, hogy meghaljon! Nem bírnám ki!
-Idő?
-Időjáró vagy Diel. Ne tagadd! Időjáró, Rickkel együtt! Csakhogy ő rossz útra tért. A maga szándékát nem ismerem, de arról is tudok, hogy Wictry riptinclyvé tette. Kérem! Segítsen a lányomnak! Cserébe megszabadítom az örökös éhségtől!
Dielt sokkolta ez, amit hallott... Tudnak róla... Ez az ember ismeri a titkát, és akkor talán többen is.
*****
Már majdnem egy éve tart az újraépítés. Amerika már sikeresen visszaállt abba a formájába, ahogyan kinézett az időjárók érkezésekor... kivéve persze a virágokat. Európa is kész. Már csak a 80 évvel lemaradt afrikai kontinens nincs tisztában mivoltjával. Diel, és Zharony, azóta jó barátok lettek. Még nem jött el az ideje, hogy elmondják a lánynak, hogy mi lesz a jövője, viszont megismerkedett vele az időjárónk. Bár nem volt egy szokásos találkozás...
*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*;*
2 hónapja:
-Sarah Angel! Nyisson ajtót! Az A.T.S.-től jöttünk.
~A fenébe! Hogyan találhattak meg itt a világ végén?! -gondolta magában, majd elkezdett futni az ablak felé.
-Sarah! Tudjuk, hogy bent van, nyisson ajtót! Háromra felrobbantjuk a házat!
De ekkor Sarah már barnás szőke hajával együtt úton volt Amerikába föld-levegő motorjával. Mögötte felrobbant a háza, de ő vissza sem nézett. Az Amerikai Titkos Szolgálat bemérte a lányt, a bokájába ültetett nyomjelzővel. (Nem árt tudni, hogy a 2100-as évek elején mindenkibe ültettek egy ilyet, akinek letelt a börtönben töltött büntetése.) Sarah-t három irányból kezdték el lőni. Fentről: Hidrokopterből, jobbról: turbómotorról, és szemből is, egy hátrafelé száguldó föld-levegő motorról.
A 21 éves lány, motorján meghúzva egy kart, erőteret emelt a jármű köé 2 méteres sugárban. A hidrokopterből megpróbáltak egy nano-szúnyogot küldeni Sarah erőterére. Ez a próbálkozásuk füstbe ment, mikor az üldözöttjük behajtott egy fedett neon-alagútba. Az előtte haladó üldözője plazmasugarakkal lövöldözte a lányt, de ő kitért előlük, így azok a mögötte száguldó turbomotoros A.T.S.-est találták el. Sarah fejében ezernyi gondolat cikázott. Többek között az, hogy miért találta magát egyik nap az A.T.S. börtönében, miután az utolsó emléke az volt, hogy vásárolt egy boltban.
Sarah irányt változtatott, és próbálta kikerülni a felé cikázó tölteteket. Meglepetésére, az alagút mindkét oldala le volt zárva. Tudta, hogy miért, így megpróbált minél magasabban maradni, hogy az alagút alján lévő energiablokkolók ne tudják lekapcsolni. Így tett üldözője is.
-Itt Clint ügynök! A B43-mas szektorból. Kapcsolják ki a blokkolókat, motorom nem bírja tovább a levegőben, és fel fog robbanni! Koordináták: Y42, X43.
- Vettem ügynök! Blokkolók kikapcsolva...
Teleportert alkalmazva több A.T.S. ügynök is bekerült ebbe az alagútba. Sarahnak ekkor már nagyon keserves menekülése volt. Minden ügynök lőtte a motorját. Az őt követő hirtelen nekiütközött, és csodával határos módon mind a ketten eltűntek a neon-átjáróból.
A lány, és üldözője átteleportálódott egy plazmagyűjtő felé. Motorral együtt zuhantak a tartályok felé, ugyanis a jármű lebegő-rendszere az ütközés során megsérült. Clint ügynök eltalálta üldözöttjét egy agyblokkolóval, majd, hogy bele ne essenek a tartályba, amely a plazmát gyűjtötte be fogyasztói számára, leugrott motorjáról, magával rántva a lányt. Ezzel sajnos még nem voltak kint a csávából, ugyanis még mindig egyenesen a plazmatartályok felé zuhantak. Az ügynök aktiválta teleporterét, és néhány másodperc múlva Diel rejtekhelyén találták magukat.
-Köszönöm Clint, hogy idehoztad!-mondta a riptincly
Az ügynök bólintott, majd ezt suttogta barátja fülébe:
-Üldözzük. Vidd el a Földről! Megtalálják!
A szőkés hajú férfi elindult a kijárat felé, majd kilépett az ajtón.
-Zharony! Itt van a lányod. Mondd, miért üldözi az Amerikai Titkos Szolgálat?!
-Sarah!
*****
Miután az egész planétán visszaállt az élet, az emberek követelni kezdték Wictry-től a megígért lemondását. Rick, és társa megpróbált kitalálni valamilyen megoldást, hogy ne tűnjön el a hatalmuk. Néhány hét leforgása alatt mindenhol gyilkosságok következtek be. Az emberek ismét sorsuk, és gyenge elméjű fejük után mentek. Miért? Jó kérdés. Talán mert ilyen az emberi természet. Ha felépítünk valamit, romboljuk is le!
"Törd! Törd össze amit lehet!
Miután, de csak, miután felépíted!
Legyél ember! Ember, aki gyilkol!
Aki nagy hatalmat birtokol!
Legyél tiszta lelkű igazi EMBER!
Gyilkolj? Rombolj? Ébredjetek fel!"
Rick vette a lapot a Holonews nevű holo-újság címlapjáról. Rávette Wictry-t, hogy töröljék ki a nevüket az emberek agyából. Wictry nehezen, de belement látva a sok gyilkosságot. Bár őt annyira nem is a gyilkosság zavarta, hanem az, hogy az emberek nem fogják így tisztelni, és talán még valaki sikeresen meg is öli valahogyan. Talán egy másik riptincly. Diel. Igen. Tőle félt Wictry a legjobban. Ugyanis rájött, hogy mióta Diel-t szörnyeteggé tette, azóta sokkal erősebb, és bátrabb is, mint azelőtt.
-Igazad van Rick... Úgyis rengeteg pénzt összeszedtünk. Vár minket a folytatás.
-Így van barátom- nyögte ki undorral az utolsó szót.
-Örülök, hogy legenda lehettem.
-Én is Wictry! Én is...
11. fejezet: Remény- Olvasható!