Az Igazság Őrei
11. fejezet: A bosszú hatalma
Első rész
Nem telt sok időbe elköszönni a falu népétől, és megismerni Medúzát, River-Szolik vakmerő harcosát.
-Szóval, te csak bosszúból akarod meggyilkolni Jacket?-kérdezte sajnálkozva az "újonc" a vezértől.
-Igen! Tudod 10 éves koromban megfogadtam, hogy eltaposom azt a férget!
~Vajon mi történt volna, ha nem gyilkolja meg anyját a szeme láttára? Talán nem alapította volna meg a céhét. Talán nem lett volna belőle "legyőzhetetlen" harcos...-gondolkodott magában a River-szoliki.
Egy fél nap múlva, már ott álltak a Halál-sziget félelmetes kapujában. Mellettük sírba kergetett kardforgató őrök feküdtek.
Kukik, és Guch kint maradtak. Felvették a két őr páncélját, majd a lepáncéltalanított zsoldosokat beledobták a folyóba. A többiek behatoltak az ellenséges területre. Wedxr láthatatlanná tette a behatolókat (Lietum Enty Morfulisz), míg Energyy elméje segítségével kereste Jacket. Nem látta tisztán hol van, de azt tudta merre kell menniük.
Nemsoká valami elkezdett szikrázni Jack zsoldosai között... mint valami...mint sok sárga villám. Wedxr már nem bírta tovább. Túl sok társát próbálta elrejteni az őröktől. Medúza máris megmutathatta mire képes kardjával a túlerővel szemben. A pengék ismét ütköztek egymással, ahogy a nyílvesszők is belefúródtak néhány páncélba. Wedxr próbált erőt gyűjteni, de nem sikerült neki. Minden energiáját a láthatatlanításba ölte. Energyy még mindig ellenségét próbálta megtalálni, habár nehézséget jelentett neki, hogy rengetegen kiakarták csinálni.
-Amikor vállalkoztam a küldetésre, nem gondoltam, hogy ilyen kevesen lesznek...-jegyezte meg pimaszan Medúza.
-"Krupetio"- mormolta Energyy. Ennek hatására egy sötét árnyékkígyó szorította ki néhány zsoldos levegőjét.
****
-Guch! Látod kik jönnek ott?
-Látom...
Három zsoldos jött vissza a szigetre kitudja honnan. De persze Kukikék nem akarták őket beengedni, amiből jött a csetepaté.
-ENGEDJETEK BE MINKET! JÓ HÍRT HOZTUNK JACKNEK!!
-Majd mi átadjuk! Azt a parancsot kaptuk tőle, hogy ne engedjünk be senkit!-mentegetőzött az ork.
Eközben Kukik már felvette az íját, és fejbe vágta az egyik zsoldost. Guch is ezt tette, és ráfogták a vesszőt a megmaradt ellenfelükre. Az felrakta a két kezét, és elkezdett hátrálni.
-Maradsz!-ordított rá Kukik.
A zsoldos megtorpant, Kukik pedig elégedett mosollyal jelezte Guchnak, hogy ura a helyzetnek. Ám ekkor nyugtalanító dolog történt. A fogoly vigyorgott, és nevetett.
-Mi olyan mulatságos?!- kérdezte mérgesen Kukik.
-A jó hír, amit hoztunk Jacknek, az, hogy jön az erősítés Orkóniából! Mind Jack, mind a Goblin király előre tudta mi fog történni-nevetett tovább a zsoldos.
A két íjász kétségbeesetten, de ugyanakkor harcra készen nézett egymásra.
-Ha itt meghalunk, legalább öljünk meg néhány korcsot!-buzdította társát Guch, s ezzel le is lőtte Kukik foglyát.
Már látóhatáron belül volt az erősítés, a nádsorok mögött. Sokan voltak. Úgy körülbelül 60-an... esetleg 70-en is. Íjászaink már messziről elkezdték nyilazni őket, és így némit lefaragtak az emberhátrányukból. A Goblinok viszont nem örültek ennek. Ők is visszalőttek, de szerencsére nem nagy sikerrel. Zömmel a kapu köveit találták el.
Gyakran a bosszú az, ami megadja az erőt a pusztításhoz, bár ez általában felemészti a használójának lelkét, és az eszét, így nem marad más belőle, mint egy irányíthatatlan gyilkológép, hatalmas erővel a szívében. Az Igazság Őrei máshogy voltak ezzel. Őket minden csatában felemésztette a bosszúvágy, de mindig uralni tudták az eszüket, majd a harc végén a lelküket is visszanyerték. Ők szívvel vívták harcaikat, nem haszonleséssel.
Az ellenség egyre közeledett... Már ott voltak a goblinok Guchéknál. Ám ekkor az ork visszagondolt mi történt szülőfalujában. Az apját megölték ezek a... ezek az állatok. Szíve felgyorsult, a szemében égett a tűz. Végtagjain is végigfutott a lángcsóva... Mintha az egész énje megváltozott volna... valahogy... valahogy nem lehetett ráismerni... Elvesztette az esze felett az irányítást. Teste befogadta a szívében rejtőző bosszút, s az felerősítette az orkot annyira, hogy elbírjon a közelgő ellenséggel. Eldobta íját, felvett a talajról két fejszét, és rohant szembe az erősítéssel, közben kikerülve a felé tartó nyílvesszőket.
A goblinokat úgy mészárolta, mint ahogy ők a fajtársait. Egy csapás, egy fej. Kukik ámulattal nézte a társát, milyen agresszív lett. Közben persze fedezte is.
Amikor a goblinok java elhullt, Kukik fájdalmas dologra lett figyelmes. Egy nyílvessző fúródott a hátába. A vár bástyáján állt egy zsoldos, aki kivételes pontossággal lőtte ki a Kukikot áthasító vesszőt. Íjászunk utolsó levegővételével ennyit nyögött ki, mielőtt a földre zuhant volna: Az Igazságért!
Második rész
Avatár, és Jobblazs már a következő szinten voltak, míg a többiek a bejáratnál küzdöttek az életükért. A pengéjük még mindig éles volt, pedig nem egyszer tévesztették el a célt, és vágták bele fegyverüket a falba, ami apró sziklákból volt felépítve. A konyhához értek. Lassan, halk, óvatos léptekkel haladtak a céljuk felé. Ám ekkor fehér köpenyes nő Avatárt hátba döfte egy karddal. Jobblazs megfordult, és épp időben blokkolta fegyverével a szakácsnő támadását, ugyanis az hatalmas lendülettel akarta levágni harcosunk fejét. Avatár, a hátán, és mellkasán tátongó véres lyuk ellenére feltápászkodott, és vezére segítésére készült. Bizonytalan lépésekkel haladt előre, de párszor visszazuhant a földre. Az utolsó erővételénél már tudta, hogy nem éli meg a következő percet, mert túl sok vért veszít. Amilyen erővel képes volt elhajítani baltáját, épp elégnek bizonyult, ám nem a szakácsnőt találta el. Jobblazst sarokba szorította ellenfele. S az, néhány mozdulat után a földre is kényszerítette a behatolót. Ekkor azonban Avatár baltája kiverte a fehér ruhás nő kezéből a fegyvert.
Harcosunk, kihasználva a lehetőséget felkapta a másik kardot is, és kirúgta ellenfele lábát a helyéről, így fordult a kocka. S mivel a nő felkapta a baltát, Jobblazs lelkiismeret furdalás nélkül végezhetett nem fegyvertelen támadójával.
A vezér a társához sietett hogy valahogy megmenthesse. De akkor már késő volt. Avatár hősiesen távozott el a másvilágra. Jobblazs személyesen akarta elmondani Energyy-nek, de nem volt ideje visszamenni az előző szintre. Jack legmegbízhatóbb embere -aki nem lehetett sokkal fiatalabb harcosunknál- ugyanis belépett a konyhába. Állig felvértezett, szőke, középhosszú hajú nő volt, egy sebhellyel a bal szeme alatt. (Ez a sebhely különben nagyon is jól állt neki. S az egyébként is gyönyörű arcát még vonzóbbá tette.)
-Megöltem egy íjászodat te! Hátba lőttem egy vesszővel! Nagyon jól nézett ki a nyílvessző, ahogy átszúrta azt a sötételfet! És most te jössz, te veszett állat! Nem kellett volna idejönnöd! -nevetett gúnyosan Ledynia. (Ugyanis így hívták...)
-Állj el az utamból, nem gyilkolok nőket, még akkor sem, ha a legjobb embereimmel végeznek!
-Már pedig nincs választásod, ha életben akarsz maradni-nevetett fel a nő, ugyanis nem volt hozzászokva Jobblazs modorához. S azzal elővette mérgezett pengéjű fejszéit.
Jobblazs mosolygott egyet, majd elindult ellenfele irányába. Mikor odaért, a nő megpróbálta belemélyeszteni két fegyvere közül valamelyiket harcosunkba, de nem járt sikerrel, hiszen Jobblazs egy karddal is képes volt hárítani a támadást, és így egy kard még szabadon maradt. Ám ahelyett, hogy ellenfelével végezett volna, csak a páncélt vágta le róla.
-Mostmár tudom, hogy miért kell neked páncél- jegyezte meg gúnyosan, de jóindulatúan a behatoló.
-Nagy hiba volt, hogy életben hagytál, de talán....-mosolygott Jobblazsra Ledynia.
-Majd meglátjuk-mosolygott vissza Jobblazs.
****
Eközben persze lent is folyt a csata. Nandora különösen odafigyeltek a zsoldosok, hisz látták mi van nála. Próbálták elvenni tőle, de nem sok sikerrel. Energyy közben még mindig Jacket kereste, de sehol nem találta. Próbált beférkőzni a zsoldosok agyába, de nekik nem volt abban semmilyen információ főnökük tartózkodási helyéről. Most talált valamit, habár csak egy villanás volt, de látott valamit. Valamit a konyhában, ahol Jobblazs is "harcol". Egy sötét alakot T.J. felirattal a köpenyén.
Viszont egy nyílvessző majdnem a fejébe fúródott, amikor Road hihetetlen precizitással kettétörte a király felé tartó lövedéket a saját íjából kilőtt vesszővel. De Energyy ezt nem fogta fel, nem is látta, hisz még mindig transzban volt. Nem tartotta biztosra, hogy Jacket látta, úgyhogy tobább kereste. Ám mivel semmi mást nem talált elindult a konyhába HUON-nal, aki eddig is fedezte, kisebb nagyobb sikerrel. Mikor felértek, csak annyit láttak, hogy vezérük az ellenséggel csókolózik.
HUON állköhögéssel felhívta magára a figyelmet, és a két megzavart harcos gyorsan elugrott egymástól.
-Mi csak...-mentegetőzött Jobblazs
-Mindegy! Megtaláltam Jacket!-mondta Energyy.
-Mi? Jacket? Őt nem tudjátok megölni. Olyan fegyverei vannak, amikről még álmodni sem mernétek! Mint például a "mennydörgető", a "méregköpet"... Meghúz valami fémet, és a fegyver előtte álló halálát valami mennydörgést utánzó hang kíséri.
-Már láttam olyat, anyámat egy olyannal ölte meg... a szemem láttára. Akkor bosszút esküdtem, és megígértem neki, hogy még megölöm őt ezért! Meg kell hát tennem Ledynia.
-Én értem, de nem akarom, hogy meghalj Jobbli!
-Jobbli?!-nevetett fel Energyy, és HUON.
-Örülök, hogy jól szórakoztok!- szólalt meg, valami rekedt hang- És Ledynia, elárulsz engem?
-Talán! Végre megtaláltam azt, aki megérintette a szívem, nem hagyom meghalni!
-Értem, te áruló! Na és Jobblazs? Te vagy az, aki bosszút esküdött úgy 30 éve? Amiért megöltem az anyád?- jegyezte meg Jack- Valamint itt van apa és lánya. HUON, és Energyy.
-Hogy mi?-Lepődött meg a három Őr.
UTOLSÓ RÉSZ
-Ó, szóval ez most új információ... Sebaj, elmondom hogy történt. Ennyit megérdemeltek, mielőtt meghaltok. Mikor leigáztam a váradat HUON, az 1 éves lányodat elraboltam tőled, ez igaz, de nem öltem meg. Nem tudtam megölni. Képtelen voltam rá. Nagyon hasonlított a lányomra, akit elloptak tőlem... Így hát felneveltettem arra a napra, amikor majd hozzám szegődik, és mellettem harcol egy szebb világért, ahol mindennek mi vagyunk az urai! De ez a nap eddig még nem jött el, de talán most! MA! "Emercy Capalotuny Effort-less"!
Erre a varázslatra Energyy igazi valója életre kelt. A régi Energyy meghalt. És életre kelt, az új, erősebb, gonoszabb Energyy, Tarantula Jack teremtménye.
-Lányom!-szólította meg HUON, de Energyy már visszhangos hangon felelt neki:
- A te lányod nincs többé! Én az új Energyy vagyok, Jack lánya!
-NEM! TE AZ ÉN LÁNYOM VAGY!
-"Gorulity Musly"!-ordította el a varázslatot Energyy, s egy hatalmas tűzgolyózáport zúdított egykori apjára.
Jobblazs rárontott Energyyre, de mikor a kardja hozzáért, valami áramütés rázta meg, és a földre zuhant. Mintha az új energyy nem hús-vér ember, hanem inkább valami szörnyeteg lenne, akinek áram védi a testét.
-Mit sem tehettek ellenem Jobblazs! Az egész céhed sem lenne képes elpusztítani! Erősebb vagyok bárkinél, BÁRKINÉL!!!- ordított Energyy. Jack nagyon büszke volt teremtményére egészen addig, amíg meg nem fordult, és rá nem támadt egy fekete energiagömbbel. Jack kivétte, és próbálta uralni a helyzetet, miközben Ledynia a mérgezett fejszéit beledobálta Energyy hátába. Néhány másodperc múlva hatni kezdett a méreg, még ha elektromos is volt az új Energyy teste.
-NE! A TEREMTMÉNYEM! MEGÖLTED A TEREMTMÉNYEM TE ÁRULÓ!! ÁRULÓ!!!!-ordította Jack, és elektromos gömböket kezdett dobálni egykori legmegbízhatóbb emberére. Jobblazs hirtelen magához tért, Ledynia elé ugrott, és a gömböket elvágta kardjával. Igaz, fegyvere rá vezette az áramot, de hogy szerelmét megmentse kénytelen volt tűrni. ( A bosszúvágy hatalma pedig segített neki ebben.)
Ledynia bámulattal figyelte Jobblazst, aki az áramütések ellenére, nekirohant kardjával Jacknek. Próbált védekezni, felhúzott maga elé védőtereket, de nem sokra ment vele, mert harcosunk fegyvere még elektromos volt, s így könnyedén vághatta ketté a védőtereket. Jack utolsó húzása egy hatalmas tűzkígyó volt, amivel Jobblazs nem birkózott volna meg egyedül, de ekkor megjelentek a többiek is Wedxr vezetésével, aki egy óriási vízsugarat küldött a kígyóra. Jacknek ekkor már esélye sem volt, így megpróbált elteleportálni, de Jobblazs gyorsabb volt. A varázslat közepén levágta Jack nyelvét, így ő nem mondhatta tovább. Lehetett látni a félelmet a szemében, Jobblazs is észrevette, s amikor már ellensége majdnem elvérzett, levágta a fejét.
-Ennyi! Vége a zsarnokságnak!-lélegeztek fel az Őrök.
-De... Hányan maradtunk?! Megérte egyáltalán?-szólt Road.
Igaza van Roadnak... vajon megérte? Kukik, Megdöglesztinator, Avatár, Energyy, HUON, és Guch is meghalt..
Kinyílt a kapu, belépett az erősítés, akikkel Guch már nem tudott leszámolni.
-Itt van az erősítés! Több ezren vannak, még úgy is, hogy az embereitek végeztek pár százzal! El kell tűnnünk innen! Robbantsuk fel a várat! Ami fegyvere volt Jacknek nem szabad léteznie!- mondta félénken Ledynia.
-Ő meg ki?-kérdezte Nando.
-Mindegy-válaszolt Jobblazs - de igaza van! Wedxr! Robbantsd fel valahogy a várat!
-De előbb ki kéne jutnunk!-förmedt rá Medúza.
-Láthatatlanná teszem magunkat! Megpróbálom újra! Most sikerülni fog.. hozzátok a halottakat!
-Rendben.-egyeztek bele a többiek.
Mikor kijutottak Wedxr lángba borította a várat, és a goblinok, az iratokkal, tervrajzokkal, és minden fegyverrel együtt bent égtek.
Mikor a faluba értek a lakók nagy ünnepséget rendeztek, és megköszönték az Őröknek, hogy vigyáztak Medúzára, és megmentették a falut. Az ünnepség oly sokáig tartott, hogy az Őrök kénytelenek voltak ott éjszakázni, aminek Jobblazs, és Ledynia örült...
Másnap visszaindultak a céh-klubhelyiségbe, legalábbis ami maradt belőle...
5 év múlva:
-Apa! Apa!! Hol vagy?- kérdezte Jobblazs 4 éves fia.
-Itt vagyok, de ne gyere be! Mindjárt kimegyek!- válaszolt Jobblazs.
Épp egy elfet faggatott, hogy kinek dolgozik, és miért akarta megölni feleségét.
-Nem akartam megölni! A nevem Bock, és a grifflevélkézbesítőknél dolgozom...Csak akartam adni valamit Ledynianak!
-Éjszaka, az ágya mellett egy késsel a kezedben?!- értetlenkedett Jobblazs.
-Igen! Vagyis nem! Az nem kés! Vagyis de, de csak egy kis bicska, amit az apja küldött neki...
-Ja értem, sajnálom...-próbált bocsánatot kérni Jobblazs.
Kikötötte foglya kezét, és kimentek Stealth-hez, Jobblazs fiához a kertbe.
-Adja át neki az üzenetet Bock!
-Rendben.
-Hogy vagy nagy harcos?-mosolygott fiára a Vezér.
-Jól apu. Csak tudod, bevertem a fejemet Balalajka katapultjába...
-Annyi baj legyen, legalább megedződsz!
-Vezérem! A Porcelyaiak betörtek!
-Rossz szigetbe kötöttek! Pusztuljanak! Hívd össze a katonákat!! Most meghalnak a behatolók!- adta ki a parancsot Jobblazs.
-Igenis!