Az Igazság Őrei
10. fejezet: Orkónia
ELSŐ RÉSZ
Kukik, és Robin megérkeztek a találkozó helyre, amit még Jobblazsékkal beszéltek meg. Mint kiderült, Medúza, és Guch rájöttek, hogyan kell létrehozni a kaput Orkóniába. A kulcsot, bele kell rakni a kard nyelébe, egy kis lyukba, és bele kell szúrni a földbe. A varázslat miatt viszont csak orkok térhetnek be e szent földre. Guchon nagy nyomás ült. Nem tudta mit kell tennie. Bemegy, rendben, de aztán? Hogyan tovább?
-Guch! - szólt hozzá Road- Ha Orkóniában vagy, keresd meg Gondecs-et, ő tudni fogja, merre kell továbbmennünk.
Guch a zöld fejével bólintott, majd leszúrta a kardot a földbe.
Fénynyalábok repkedtek mindenfelé. Kék, sárga, zöld, és vörös csíkok köröztek Guch körül, egyre összehúzódva. Kukik, és Nando próbáltak utána menni, de Road rájuk kiáltott.
-Nem jó ötlet! Ha megpróbáljátok, lehet belehaltok!
Erre természetesen mindketten visszaugrottak. Guch, már alig volt látható, halványult, mintha átváltozott volna.... szellemmé. De ő mit sem érzett ebből. El volt foglalva azzal, hogy lassan teljesen átveszi felette az irányítást a fájdalom. A fénynyalábok szorításába került.
Mikor fájdalmai elmúltak, és a szemével ismét látott, Hatalmas fák, tutajok, és egy tágas folyó került elé. Gyönyörű táj volt ez. A fákra felfutottak az indák, melyeken kezdetleges faházak voltak. A folyón jártak, keltek a csónakok, tutajok. És ami fényt a lombkoronák átengedtek, megszínezte valami. Talán varázslat, vagy valami természetes dolog.
Guchra emlékképek törtek. Az elméje tele volt régi, már feledésbe merült képekkel. Ő már járt itt... sőt... itt született. De annak már 23 éve.
Két ork nézett rá bámulattal. Mintha ismerték volna. De talán csak a ruhája miatt csodálkoztak. Ugyanis ez ember ruha. Jobblazstól kapta a 21. születésnapjára, 2 éve. Azóta egy centit sem nőtt. Viszont ez az elképzelés egyből hamisnak látszott, amint a két ork egyszerre kiáltották:
-Guch! Te vagy az?!
-Igen, én vagyok, de ti...
-Én az apád testvére vagyok.
-Én pedig az ő felesége, Bunch-mondta, és rárakta a kezét a férfi ork vállára, majd elszomorodva folytatta- Sajnálom kedves, ha azért jöttél, hogy lásd az apádat. Lassan már 2 hete, hogy megölte a Goblin király, Ganutox.
Guch mély fájdalmat érzett a mellkasában.
-Hogy mondod? Megölték? Apám meghalt? Nem!!!- és azzal elkezdett sírni, a sérthetetlennek tűnő orknő.
-Őt is, ugyanúgy, mint a többi felkelőt... a kardjával lefejezte Ganutox-válaszolt a férfi-Elnézést, Guch... a nevem, Gurunch.
Elvezették az ifjú orkot a kunyhójukig. Egy igazi ork-kunyhó volt ez. Három emeletes, 2 szoba/emelet, és a földszint alatt is volt egy föld alatti szint. A bejárat a tetőn volt, ahová csak úgy lehetett feljutni, ha a sárkány felvitt. Persze ez a "lift" csak hívójellel működött. Bár a kis házikó a fővároson kívül volt, nem számított illegális teleknek, hiszen a Goblin királytól megvették a jogot, még Guch apjának lefejezése előtt.
-Tudom, nem ezért jöttél kedves, hogy lásd apádat. Mondd hát, mi szándék vezérelt ide?-kérdezte Bunch.
-Nos, én azért jöttem, hogy találkozzak Gondeccsel, úgy tudom, ő tud nekem segíteni, és utat mutat, mit kell tennem.
A két idősebb ork elszomorodott, talán azt hitték, hogy felszabadítani jött őket az elnyomás alól? Talán azt hitték az ok, hogy visszajött az, hogy végezzen az apja meggyilkolójával? Talán reménykedtek benne, hogy visszatér családjához? Nos, nem. Egyik sem. Vagy lehet, hogy mind a három, de mást mondtak.
-Ez esetben, rossz hírt kell közölnöm veled kedves,-komolyodott el Bunch- Gondecs is felkelő volt. De talán a térképeiből megtalálod, amit keresel. Odavezetlek, a kunyhójába.
-Köszönöm Bunch.
-Én is segítek, nehéz lesz átjutni az őrökön.
Guch értetlenül nézett. Ezt Gurunch is meglátta,
-Mármint, tudod, a kunyhója a fővároson belül van.
MÁSODIK RÉSZ
A fákon át másztak, ugráltak, egészen a főváros kapuja felé.
-Most nincs más választás... le kell lőnünk az őröket-állapította meg Gurunch.
Guch elővette íját, és négy nyílvesszőt helyezett bele. Kilőtte mind a négyet... egyszerre. Az egyik goblin torkát odaszögezte a falhoz, egy másiknak pont a homlokát, a harmadiknak pedig a gyomrát szúrta át vele. A negyedik vessző viszont nem talált. Épp a zöld lény lábai között suhant át a vessző. Bár szerencsétlenségére olyan vesszőket lőtt ki íjából Guch, amik mérgezett nyilakat lövellnek becsapódáskor. Ez már eltalálta, és összeesett.
-Megvan!-örvendezett Guch.
-Ez még könnyű volt kedves-nyugtalanította el Bunch- olyan szerencsétlen időben érkeztünk ide,-és itt gúnyosan ránézett férjére- hogy most lesz az őrségváltás. Körülbelül két-három percünk lehet.
Guch megértette mekkora a baj, hisz ha meglátják a halottakat, valószínű, hogy erősítést hívnak.
-Vigyük el onnan őket! Akkor... egy pillanat.. ez nem jó megoldás, a vér ott marad.
-Őket is meg kell ölnünk. Ezt már én vállalom- lelkendezett Gurunch, és elővette mérgezett tőrét.
Bunch, és Guch a fán maradtak, és reménykedtek, hogy Gurunch túléli.
Megérkezett a váltóőrség, úgyszintén négy goblinnal. Gurunch a falhoz lapult, majd amikor közel értek hozzá az őrök, lefejezte az egyiket, aztán gyorsan elhajolt az ellenséges bárdtól, és levágta a támadója kezét. De ekkorra már előtte is volt egy bárdos, és mögötte is. Szerencséjére egyszerre támadtak rá. Ő felugrott, s a két goblin egymást megölve rogyott a földre.
-Guch! Most! Nyomás!!!-kiáltott rá Gurunch.
Mind a hárman bent voltak. Viszont túl sok goblin volt bent. Nem volt szabad meglátniuk Guchékat, mert valószínűleg hallották a fegyverek csattogását, és leesett volna nekik a dolog. Habár elég ostobák a goblinok... ez nyilvánvaló lett volna még nekik is. A sötét kunyhók, a sötét járdák, a sötét felhők. Csak a hold fénye világította meg néhány helyen a fővárost... azon a néhány helyen viszont nyüzsögtek a rovarok. De ez most épp kapóra jött orkjainknak, hisz így elvegyülhettek a sötétben. Megérkeztek a megboldogult Gondecs házához. A kunyhó fala már penészes volt, és a szag... enyhén "hullasztikus".
-Halál, vagy rabszolgaság-olvasta le a feliratot Guch, az ajtóról.
-Szegény Gondecs... nem akart rabszolga lenni-siratta meg mégegyszer Bunch.
Bementek. Szét volt tépve minden irat... Minden deszka kettétörve. Minden szín elfakítva. Vajon miért tette ezt halála előtt Gondecs?! Vajon miért?!
Itt nem az volt a szokás, hogyha valaki meghal, eladjuk a házát, és megveszi valaki, vagy ha nem, hát lebontjuk. Nem, itt a dolog annyiból állt, hogy aki megtalálja lakatlanul, azé lesz. Pazar ugye?
-Itt tárolta a térképeit. Ebben a szekrényben. Talán még itt vannak...-bizakodott Bunch.
Gurunch kinyitotta a barna deszkás szekrényt, melyen apró lyukak tátongtak. Valószínűleg egerek, és patkányok rágcsálták meg.
Ott voltak benne Gondecs felfedezéseinek térképei. Egytől egyig bent voltak a szekrényben. Guch kivett néhányat, és amikor elkezdte fürkészni a térképeket nagyon leesett az álla. Gondecs járt Troposzban is, ahol Rico zombi uralkodik már 200 éve. Szerktoszban, az angyalok földjén, Shiankban, a Csont-sárkányok fővárosában, és még rengeteg veszélyes, gyönyörű, és kalandoroknak való helyen. De a Halál-szigetet sehol nem találta. Már csak egy térkép maradt. Csak egyetlen egy térkép.
Kinyitotta. Leterítette a kőasztalra, és rettegve nézegette, hogy ott van-e egyáltalán valahol.
Valaki kopogott az ajtón.
- Hahóó, halihóó, van bent valaki?
Guchék nem mertek megszólalni. Bunch mutatta, hogy másszanak ki az ablakon, és ő bent marad. Gurunch csak nehezen, de belement.
Az idegen kinyitotta az ajtót, és látott egy orkot, aki éppen sepreget a sok földre dobált térkép mellett. Bunch közelebb ment az idegenhez, és a seprűnyéllel fejbe vágta. Elrohant, és vitte magával az utolsó térképet is. A kunyhó mögötti városfalnál találkozott Guchékkal, és kimásztak a városból, a Guch által falra lőtt nyilakkal.
Épségben visszaértek lakásukhoz, és Guch is megtalálta közben a Halál-szigetet a térképen. Elköszönt rokonaitól, és a fénynyalábok ismét megkínozták.
Visszatért Jobblazsékhoz, kezében a térképpel. Medúza, Nando, és a vezér már nagyon várta. Féltek, hogy valami baja esett. Eközben a többiek a falu törzsfőnökének a házában beszélgettek a falu vezetőségével.
-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=Folytatás: hamarosan=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=
Kukik, és Robin megérkeztek a találkozó helyre, amit még Jobblazsékkal beszéltek meg. Mint kiderült, Medúza, és Guch rájöttek, hogyan kell létrehozni a kaput Orkóniába. A kulcsot, bele kell rakni a kard nyelébe, egy kis lyukba, és bele kell szúrni a földbe. A varázslat miatt viszont csak orkok térhetnek be e szent földre. Guchon nagy nyomás ült. Nem tudta mit kell tennie. Bemegy, rendben, de aztán? Hogyan tovább?
-Guch! - szólt hozzá Road- Ha Orkóniában vagy, keresd meg Gondecs-et, ő tudni fogja, merre kell továbbmennünk.
Guch a zöld fejével bólintott, majd leszúrta a kardot a földbe.
Fénynyalábok repkedtek mindenfelé. Kék, sárga, zöld, és vörös csíkok köröztek Guch körül, egyre összehúzódva. Kukik, és Nando próbáltak utána menni, de Road rájuk kiáltott.
-Nem jó ötlet! Ha megpróbáljátok, lehet belehaltok!
Erre természetesen mindketten visszaugrottak. Guch, már alig volt látható, halványult, mintha átváltozott volna.... szellemmé. De ő mit sem érzett ebből. El volt foglalva azzal, hogy lassan teljesen átveszi felette az irányítást a fájdalom. A fénynyalábok szorításába került.
Mikor fájdalmai elmúltak, és a szemével ismét látott, Hatalmas fák, tutajok, és egy tágas folyó került elé. Gyönyörű táj volt ez. A fákra felfutottak az indák, melyeken kezdetleges faházak voltak. A folyón jártak, keltek a csónakok, tutajok. És ami fényt a lombkoronák átengedtek, megszínezte valami. Talán varázslat, vagy valami természetes dolog.
Guchra emlékképek törtek. Az elméje tele volt régi, már feledésbe merült képekkel. Ő már járt itt... sőt... itt született. De annak már 23 éve.
Két ork nézett rá bámulattal. Mintha ismerték volna. De talán csak a ruhája miatt csodálkoztak. Ugyanis ez ember ruha. Jobblazstól kapta a 21. születésnapjára, 2 éve. Azóta egy centit sem nőtt. Viszont ez az elképzelés egyből hamisnak látszott, amint a két ork egyszerre kiáltották:
-Guch! Te vagy az?!
-Igen, én vagyok, de ti...
-Én az apád testvére vagyok.
-Én pedig az ő felesége, Bunch-mondta, és rárakta a kezét a férfi ork vállára, majd elszomorodva folytatta- Sajnálom kedves, ha azért jöttél, hogy lásd az apádat. Lassan már 2 hete, hogy megölte a Goblin király, Ganutox.
Guch mély fájdalmat érzett a mellkasában.
-Hogy mondod? Megölték? Apám meghalt? Nem!!!- és azzal elkezdett sírni, a sérthetetlennek tűnő orknő.
-Őt is, ugyanúgy, mint a többi felkelőt... a kardjával lefejezte Ganutox-válaszolt a férfi-Elnézést, Guch... a nevem, Gurunch.
Elvezették az ifjú orkot a kunyhójukig. Egy igazi ork-kunyhó volt ez. Három emeletes, 2 szoba/emelet, és a földszint alatt is volt egy föld alatti szint. A bejárat a tetőn volt, ahová csak úgy lehetett feljutni, ha a sárkány felvitt. Persze ez a "lift" csak hívójellel működött. Bár a kis házikó a fővároson kívül volt, nem számított illegális teleknek, hiszen a Goblin királytól megvették a jogot, még Guch apjának lefejezése előtt.
-Tudom, nem ezért jöttél kedves, hogy lásd apádat. Mondd hát, mi szándék vezérelt ide?-kérdezte Bunch.
-Nos, én azért jöttem, hogy találkozzak Gondeccsel, úgy tudom, ő tud nekem segíteni, és utat mutat, mit kell tennem.
A két idősebb ork elszomorodott, talán azt hitték, hogy felszabadítani jött őket az elnyomás alól? Talán azt hitték az ok, hogy visszajött az, hogy végezzen az apja meggyilkolójával? Talán reménykedtek benne, hogy visszatér családjához? Nos, nem. Egyik sem. Vagy lehet, hogy mind a három, de mást mondtak.
-Ez esetben, rossz hírt kell közölnöm veled kedves,-komolyodott el Bunch- Gondecs is felkelő volt. De talán a térképeiből megtalálod, amit keresel. Odavezetlek, a kunyhójába.
-Köszönöm Bunch.
-Én is segítek, nehéz lesz átjutni az őrökön.
Guch értetlenül nézett. Ezt Gurunch is meglátta,
-Mármint, tudod, a kunyhója a fővároson belül van.
MÁSODIK RÉSZ
A fákon át másztak, ugráltak, egészen a főváros kapuja felé.
-Most nincs más választás... le kell lőnünk az őröket-állapította meg Gurunch.
Guch elővette íját, és négy nyílvesszőt helyezett bele. Kilőtte mind a négyet... egyszerre. Az egyik goblin torkát odaszögezte a falhoz, egy másiknak pont a homlokát, a harmadiknak pedig a gyomrát szúrta át vele. A negyedik vessző viszont nem talált. Épp a zöld lény lábai között suhant át a vessző. Bár szerencsétlenségére olyan vesszőket lőtt ki íjából Guch, amik mérgezett nyilakat lövellnek becsapódáskor. Ez már eltalálta, és összeesett.
-Megvan!-örvendezett Guch.
-Ez még könnyű volt kedves-nyugtalanította el Bunch- olyan szerencsétlen időben érkeztünk ide,-és itt gúnyosan ránézett férjére- hogy most lesz az őrségváltás. Körülbelül két-három percünk lehet.
Guch megértette mekkora a baj, hisz ha meglátják a halottakat, valószínű, hogy erősítést hívnak.
-Vigyük el onnan őket! Akkor... egy pillanat.. ez nem jó megoldás, a vér ott marad.
-Őket is meg kell ölnünk. Ezt már én vállalom- lelkendezett Gurunch, és elővette mérgezett tőrét.
Bunch, és Guch a fán maradtak, és reménykedtek, hogy Gurunch túléli.
Megérkezett a váltóőrség, úgyszintén négy goblinnal. Gurunch a falhoz lapult, majd amikor közel értek hozzá az őrök, lefejezte az egyiket, aztán gyorsan elhajolt az ellenséges bárdtól, és levágta a támadója kezét. De ekkorra már előtte is volt egy bárdos, és mögötte is. Szerencséjére egyszerre támadtak rá. Ő felugrott, s a két goblin egymást megölve rogyott a földre.
-Guch! Most! Nyomás!!!-kiáltott rá Gurunch.
Mind a hárman bent voltak. Viszont túl sok goblin volt bent. Nem volt szabad meglátniuk Guchékat, mert valószínűleg hallották a fegyverek csattogását, és leesett volna nekik a dolog. Habár elég ostobák a goblinok... ez nyilvánvaló lett volna még nekik is. A sötét kunyhók, a sötét járdák, a sötét felhők. Csak a hold fénye világította meg néhány helyen a fővárost... azon a néhány helyen viszont nyüzsögtek a rovarok. De ez most épp kapóra jött orkjainknak, hisz így elvegyülhettek a sötétben. Megérkeztek a megboldogult Gondecs házához. A kunyhó fala már penészes volt, és a szag... enyhén "hullasztikus".
-Halál, vagy rabszolgaság-olvasta le a feliratot Guch, az ajtóról.
-Szegény Gondecs... nem akart rabszolga lenni-siratta meg mégegyszer Bunch.
Bementek. Szét volt tépve minden irat... Minden deszka kettétörve. Minden szín elfakítva. Vajon miért tette ezt halála előtt Gondecs?! Vajon miért?!
Itt nem az volt a szokás, hogyha valaki meghal, eladjuk a házát, és megveszi valaki, vagy ha nem, hát lebontjuk. Nem, itt a dolog annyiból állt, hogy aki megtalálja lakatlanul, azé lesz. Pazar ugye?
-Itt tárolta a térképeit. Ebben a szekrényben. Talán még itt vannak...-bizakodott Bunch.
Gurunch kinyitotta a barna deszkás szekrényt, melyen apró lyukak tátongtak. Valószínűleg egerek, és patkányok rágcsálták meg.
Ott voltak benne Gondecs felfedezéseinek térképei. Egytől egyig bent voltak a szekrényben. Guch kivett néhányat, és amikor elkezdte fürkészni a térképeket nagyon leesett az álla. Gondecs járt Troposzban is, ahol Rico zombi uralkodik már 200 éve. Szerktoszban, az angyalok földjén, Shiankban, a Csont-sárkányok fővárosában, és még rengeteg veszélyes, gyönyörű, és kalandoroknak való helyen. De a Halál-szigetet sehol nem találta. Már csak egy térkép maradt. Csak egyetlen egy térkép.
Kinyitotta. Leterítette a kőasztalra, és rettegve nézegette, hogy ott van-e egyáltalán valahol.
Valaki kopogott az ajtón.
- Hahóó, halihóó, van bent valaki?
Guchék nem mertek megszólalni. Bunch mutatta, hogy másszanak ki az ablakon, és ő bent marad. Gurunch csak nehezen, de belement.
Az idegen kinyitotta az ajtót, és látott egy orkot, aki éppen sepreget a sok földre dobált térkép mellett. Bunch közelebb ment az idegenhez, és a seprűnyéllel fejbe vágta. Elrohant, és vitte magával az utolsó térképet is. A kunyhó mögötti városfalnál találkozott Guchékkal, és kimásztak a városból, a Guch által falra lőtt nyilakkal.
Épségben visszaértek lakásukhoz, és Guch is megtalálta közben a Halál-szigetet a térképen. Elköszönt rokonaitól, és a fénynyalábok ismét megkínozták.
Visszatért Jobblazsékhoz, kezében a térképpel. Medúza, Nando, és a vezér már nagyon várta. Féltek, hogy valami baja esett. Eközben a többiek a falu törzsfőnökének a házában beszélgettek a falu vezetőségével.
-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=Folytatás: hamarosan=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=-=