IDŐJÁRÓ
11. fejezet: Remény
Néhány hete a Föld lakói elfelejtették az igazságot. Nem tudják miért tört ki a forradalom, és hogyan épült fel újra a világ. Annyira emlékeznek a közelmúltból, hogy egy riptincly nyilvánosságra hozta az iont. Sarah, apja noszogatására kimenekült Ázsiába, az akkori leghatalmasabb illegális menedékhely-piac központjába. Ezek a helyek olyan menekültek számára voltak fenntartva, akik busásan megfizették bújtatójukat. Aki nem fizette ki naponta a bérdíjat, megölték, családjával, és minden barátjával együtt. Diel jól tudta ezt, így rengeteget segített barátja lányán. Ő viszont nem értékelte ezt, mert azt hitte, hogy csak szánalomból segít rajta jóakarója. Egyszer, mikor Diel odavitte neki a pénzt, ő annyira ellenkezett, hogy fegyvert fogott hősünkre. Ekkor ugyanis már mindenkinél volt egy-egy olcsóbb lőfegyver... Senki nem bízott senkiben. Diel letetette vele a fegyvert, ám ő dühből belelőtt az utazó térdébe. Diel összerogyott. Nem gyógyult be a sebe. Sarah megijedt, hisz ő is tudta, hogy barátja mi, hisz apja elmondta neki. Ezekkel a szavakkal búcsúzott lányától:
- Sarah! Többé nem találkozunk! Szeretlek.... gyűlölöm magam, amiért ezt teszem veled, de így lesz a legjobb. Nem tudnék tükörbe nézni, ha meghalnál miattam. Édesanyád látnok volt, mint tudod. Megjósolta az elfogásodat, egy riptincly eljövetelét. A forradalmat, és a napkitöréseket is. Az utóbbiban, ha nem mész el, elpusztulsz. Diel tud neked segíteni! Kérlek! Menj el vele! Segíteni fog neked mindenben. Barátja pillangóhatást* idézett elő saját önző céljából, s ezzel veszélybe sodorta az emberiséget! Bízz bennem Sarah! Bízz bennem! Kérlek! Bízz bennem, és menj vele! (*Az elmélet szerint, ha valaki visszamegy a múltba, s eltapos egy pillangót, a tér-idő megváltozik, ezért sokan meghalnak. Köztudottan ismert, de kissé túlzott példa rá: "Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán tornádót idézhet elő”.)
A lány ijedten próbált segíteni barátján, akinek a lövedék szétroncsolta a térdkalácsát. Ömlött belőle a vér. Diel megbénult. Látása elhomályosult, majd teljesen megszűnt az egykori fény a látókörében.
*****
Az idő csendes volt. A nap fénye vörösen világította meg a horizontot. Látni lehetett, amint felhők foszlányai kergetőznek egymással, s szakadnak több felé, egyre gyorsabban, s gyorsabban. A közeli folyó alig-alig folydogált a szélcsend miatt. Vele szemben állt egy kis kunyhó, körülötte csupán néhány fa, és szikla volt látható. Bent, az épületben gépek százai pittyegtek, egyetlen lényre összpontosulva. Dielre, a riptinclyre. Régóta nem ébredt már fel. Alig maradt remény rá, hogy túléli. Sarah azonban nem engedte meg orvosának, hogy lekapcsolja, a gépeket. Bűntudata volt. Persze, hogy ne lett volna, mikor ő lőtte meg az utazót?
Újra beesteledett. Valaki kopogott. Sarah felkapta fegyverét, s az ajtóhoz sietett.
-Ki az, és mit akar?
-Richard Rock vagyok, Diel egykori társa. Engedjen be kérem! Beszélnünk kell!
-Mondja el, mit akar! Nem engedem be!
-Muszáj! Itt nem beszélhetek. Lehallgathatnak.
Sarah hatalmas tétovázás után beengedte az idegent, majd bezárta az ajtót.
-Mit akar mondani Richard?
-Tudnom kell, hogyan történt... Mi volt, s mi lett.
A lány hallgatott, s kihívta az orvost Dieltől az előtérbe.
-Ő itt Dr. Green, a magánorvosom. Dielt próbálja életben tartani. Az én hibám. Meglőttem- s ezzel elkezdett sírni.
-Nyugodjon meg Ms. Angel! Segíteni jöttem. Megmentem! De mondja, mivel lőtte meg?
A lány odanyújtotta az idegennek a fegyverét. Rick elvette, s egy bénító lövedéket beletöltve lelőtte az orvost. Sarah felsikított.
-Nyugalom! Ismerem az orvosát! Wictry besúgója. Tőle tudom, hogy hol van Ms. Angel! Hallgasson ide, s ne szóljon közbe! Küldetésem része, hogy beépüljek ellenségem bizalmába. Meg kell tudnom, hogyan végezhetek vele, s visszautazva az időmbe meg kell gyilkolnom. Diel a társam. A feladata, hogy megvédje az emberiséget a napkitörésektől. Nem azoktól, ami most jön, hanem a következőktől. Sikerült volna neki, ha nem küldték volna ránk a jelenünkben a rendőrséget, és ők nem akartak volna minket megölni. Wictry is egy riptincly. Ugyanúgy kómába lehet juttatni, ahogy Dielt is. Viszont meg kell tudnom, mi volt a lövedék. Enélkül az információ nélkül vak vagyok, és elpusztul minden. Tudnia kell, hogy miattunk tört ki a forradalom. Visszajöttünk a múltba, s próbáltuk megakadályozni, de rájöttünk, hogy nem szabad, ugyanis az ezt követő kitöréseket csak az ionnal lehet majd túlélni. Pillangó hatást okoztam. Megmondtam Wictrynek, hogy páratlan hatalomra tehet szert, ha elindítja a forradalmat. Nélkülem soha nem történt volna semmi, viszont nélkülem nem élné túl az emberiség a kitöréseket. Rosszat tettem, de mégis jót. Ha Diel megteszi, amit kért tőle az apád, akkor te nem leszel itt, s nem halsz meg. Nem lehet tudni, hogy ez mit okoz a jelenünkre nézve. Homály vesz minket körül Ms. Angel... Minél tovább vagyunk itt Diellel, annál több kárt okozunk. Mivel maga is tudja már, amit mi, így kénytelen lesz velünk jönni. Holnap indulnunk kell. Addig muszáj lesz Dielnek is magához térnie.
-Ólom... ólomból volt a lövedék- nyögte ki halálsápadtan a lány.
Rick megköszönte, majd az ajtó felé vette az irányt. Ekkor azonban az orvos magához tért. Felemelkedett, kezébe vett egy fegyvert, s ráfogta Sarah-ra. Diel, mint aki tudja, hogy szerelme bajban van, kinyitotta szemét, szíve újra működni kezdett. Az ágyról felpattant, s az egyik gépet felemelte, majd hozzávágta az ajtóhoz. A gép széttörte azt, s a mellette álló, ujját a ravaszra tartó doktort fejbe vágta, majd működésképtelenné vállt. A fegyver ugyan elsült, de senkit nem sebesített meg vele. Diel két barátja ámulva ránézett.
A megmagyarázhatatlan jelenségbe azonban belefájdult a riptincly feje, s felordított, s újra elájult. Mikor ismét magához tért (nem telhetett el említésre méltó idő, ugyanis még mindig bámulták őt értetlenül barátai), megszólalt:
-Vagyis csak egy ósdi ólom kell, s a riptinclyk, bolygónk leghalhatatlanabb lényei a halál szélére kerülnek?
-Úgy tűnik- vágta rá, még mindig légyre váró tekintettel Rick.
-Sajnálom! Nagyon sajn...- s Sarah újra a bűntudat mélyére kerülve kezdett bele zokogásába.
-Ne sírj Sarah! Nem haltam meg... sőt, neked hála képesek vagyunk megölni a pusztító szörnyeteget- vigasztalta Diel.
-Elhozom a gépet, és eltűnünk, mielőtt Wictry rájön a tervünkre. Minél tovább vagyunk itt....
-Annál több bajt okozunk- fejezte be Rick mondatát a riptincly- De nagyon siessünk, mert a térdem még mindig nagyon fáj! Zharonyt addig megkeresem, hisz azt ígérte, hogy megszabadít az átkomtól...
-Veled megyek Diel, látnom kell apámat még egyszer- zokogott még mindig a lány.
-Nem lehet! Ha Diellel mész, az feltűnő lesz! Maradj itt! Este nyolckor találkozunk. Vigyáznunk kell, hogy ne törjük meg ismét az időt, ha valaki nem lesz itt, megkeressük!- s ezzel átadott mindenkinek egy nyomjelzőt, s egy hozzá tartozó szemüveget, amivel látják egymás élet-aktivitását, és mozgásának helyét, irányát- Segíts nekem Sarah kérlek! A te, és az én szemüvegem össze van kapcsolva. Látod, amit én látok, viszont, amikor nálam lesz a gép, ami Wictry irodájában van, nem tud majd tovább láthatatlannak mutatni a fénytörő karperecem. Addig eljutok a segítséged nélkül is, de utána képtelenség lesz egyedül kijutnom. Wictry a szagomat nem fogja érezni, mert elfedem, de látni onnantól már vele együtt mindenki fog, ha nálam lesz a masina. Amikor látsz majd egy őrt, aki rám tartja a fegyverét, aktiváld a szemüvegeddel az enyémen lévő apró plazmavetőket!
Rick megmutatta miként tudja ezt megoldani Sarah, aki bólintott, jelezve, hogy érti, és teljesíti feladatát. Diel rápillantott holoórájára. Az délelőtt 8 órát mutatott.
-Tizenkét óránk van emberek! Húzzunk bele!
12. fejezet: Olvasható!